Leltározás

 Már régen tervezgetem, hogy egyszer megszámolom a kinti cserepes, dézsás növényeimet, de mindig elakadtam vele valami miatt. Most, hogy a derekam ugyancsak akadályoz mindenféle hajolgatásban, emelgetésben, így rákényszerülök a pihenésre. Persze pihenni, csak úgy láblógatva nemigen tudok, mindig csinálni kell valamit. Pl. locsolgatni kell, amit most összekötöttem a számlálással. Az öntözést pedig a slag ide-oda húzásával oldom meg, ami még tűrhető fájdalommal jár. Fel a fejjel! Lesz ez még jobb is. Bizakodó vagyok, csak pozitív dolgokat szeretnék bevonzani. Ha csak rajtam múlna, akkor így is lenne. Fő a bizakodás!

Jöjjön akkor a lista!
LEANDER: :28db, de mind virágzó példány, nem kicsik.

 

Ez csak egy részük

SZERELEMVIRÁG: Sok, mert szétszedtem őket tavaly (több helyen vannak, nem volt kedvem számolni őket). Jók lesznek ajándékozni, ha virítanak.

 

A kicsik egy része a tuja mögé elrejtve. Most még viharvertek, nehezen viselik a helyváltoztatást, de a jó idő majd segít rajtuk.

MUSKÁTLI: 23 cseréppel

 

Ők is most éledeznek a pince után

AGÁVE: 2db

 

Csak ne lennének ennyire szúrósak!

KÁLA: Sok
TUJA- féleségek: 15db (Őrület! Hogy én mennyire nem vagyok normális! Az a mániám, hogy cipel(tete)m őket egyik helyről a másikra, mikor hol van "szükség" rájuk)

 

Itt éppen a szomszéd felől takarja a belátást

 

Ők is dézsásak

Yukkapálma:5db

 

Ő a legnagyobb közülük. Egészen jól bírta a pincét a télen!

BUXUS: 2 db gömb és 9db ami alakításra vár. Ők azért lettek cserepesek, mert alakfákat készítek belőlük.
Októberke: 6 cseréppel

 

Ilyen szépen indulnak

Sétányrózsa: 2db
Japán babérhanga: 2db
Japán azálea:8 db
Rhododendron: 5db, ami nincs besüllyesztve
Gumós begónia: 5 db
Mesevirág: 2 cseréppel
Aloevera: 4 cseréppel
Cserjés kövirózsa: 3db
Plumbágó: 2db
Ernyős lilom: Sok kicsi az "anyán" és 2 nagyon kívül
Kalapács cserje: 1 db
CITRUS: 2 dézsa
FÜGE (dézsás): 8db
Közben meguntam a számolgatást is, mert a kert minden részén vannak, és kicsit bele is zavarodtam, nem volt kedvem mindent megszámolni. Majd egyszer talán folytatom a népszámlálást.... van még más is. Megint nem értem a végére. Meg fogom kérni a férjem, hogy egyszer csak a cserepesek összlétszámát számolja meg, hiszen ő jobban eligazodik a számok világában. Rendet kellene csinálni közöttük.... majd egyszer arra is sor kerül, de most annak is örülök hogy már kint vannak. Muszáj lesz minél előbb megtenni, mert ez lassan már váló ok lesz. Naponta csak a locsolásra sok időm elmegy. Na, ez nem panasz akar lenni, de egész nyáron miattuk nem szeretek elmenni itthonról. A gyerekek szívesen elvállalják a locsolást, de nem tudják hogy melyik mennyi vizet igényel.
Amit még tudok fájós derékkal is csinálni, kis segédlettel, az a frizurák tavaszi igazítása. Ezt is nagyon szeretem művelni. Van is utánpótlás bőven, főleg a buxusokból.

 

Előtte és utána

Csak egy kicsit megfésültem, tavaszi frizurát kapott ő is. Vannak még rajta igazítani valók, majd sort kerítek még arra is. Érdekes, így fotón jobban észrevehető a hiba. Sebaj, majd javítok rajta! Csak nehogy úgy járjak vele, mint a róka a sajttal!

 

Azért ő nem maradhat ki most sem! 

Szép vasárnapot!

 

 

Nem bírok betelni a látványával! Előre sajnálom, hogy nemsokára elvirágzik.

 

Kicsit részegesen, de már kint a kertben! 

Kála ültetése

A kála iránti szerelmem nem újkeletű dolog. http://kertelgetes.blogspot.hu/2012/05/kalaim.html Azóta már jócskán elszaporodtak, meg fogyatkoztak is. A fogyatkozás csak ajándékozás miatt következett be. (eddig) Természetesen azóta vásároltam is újabbakat, meg szándékomban áll még ezután is. A kedvenc kertészeti boltomban kerestem is, de még (vagy már) nem volt. (Megvigasztaltam magam 3 törpe dália gumóval)  Azért a szemem ott lesz rajta, nehogy lemaradjak valamilyen szépségről!
Tegnap olyan semmilyen hűvös idő volt, nem volt kedvem kimenni a kertbe, de nem hagyott nyugodni a káláim sorsa. Előző nap felhoztuk a pincéből őket, és az egyik ládából egy hatalmas fekete csupasz csiga bújt elő. Nagyon megijesztett hogy kárt tett a gumókban is, ezért erőt vettem magamon és kivonultam a kerti házba átvizsgálni az állományt.
Egyenként kiborítottam a talicskába a ládák, cserepek tartalmát, és kezdődött a munka. Szeretem ezt (is) csinálni! Minden cserép tartalma külön meglepetés. A fotómasinám eleme lemerült, így nem tudtam megörökíteni a műveletet, bemenni meg nem volt erőm, mert megint olyan fájdalmaim voltak, hogy örültem annak is hogy egyszer kijutottam odáig.  Kíváncsian szedegettem össze a gumókat, és közben nagyon óvatosan tisztogattam, vizsgálgattam végig mindegyiket. Már elkezdett hajtani mindegyik, és bizony tisztogatás közben sikerült is néhány gyenge rügyecskét letörni. Sajnos olyan cserép is akadt, amelyikben hibás gumó is volt, azokat fájó szívvel a kukának adtam. Valószínű, hogy az őszi esőzések nem használtak nekik, és bizony nagyon nedves földdel kerültek le a pincébe. Ez okozhatta a vesztüket. Ebből is tanultam.

Most aztán nagy gondban vagyok! Hová ültessem őket? Tavaly megfogadtam, hogy szabadföldi termesztést fogok az idén megvalósítani. Most azonban nagyon elbizonytalanodtam ezügyben is. Először is, még egyáltalán nem biztos hogy itt a tavasz. És mi lesz akkor, ha kiültetem őket és megismétlődik a tavalyi tavaszi tél?! Az erkélyládákban nem volt jó helyük, mert összezsúfolva kellett lenniük, meg annyi nagy cserepem, erkélyládám nincs is. Ha meg ideiglenesen a cserépbe teszem őket, akkor megindulnak és később a gyenge, húsos gyökerük nemigen szeretné hogy bolygassam,kiültessem őket. A legnagyobb dilemmám a fogadalmam betartása. Megfogadtam tavaly, hogy lecsökkentem legalább felére a cserepes, dézsás növények számát. Ez aztán tuti hogy nem fog menni, már előre látom. Muszáj lesz cserepeseket ültetni, mert majd ajándéknak így lesznek jók. Hogy miért nem a gumókat ajándékozom el? Hááát, ez jó kérdés! Megvan ám a válasz is rá.
Tavalyelőtt még színenként voltak cserepezve, de nem lettek megjelölve mikor levittük a pincébe őket. Tavasszal aztán ültettem vegyesen őket, gondolván hogy így még mutatósabb lesz. (Nem jött be az ötlet!) Aztán diadalmaskodott a lustaság és nem jelöltem meg a színeket. Így járt Pató Pálné őnagysága. Ezért aztán nem is adok addig senkinek belőle, amíg nem tudom hogy melyik milyen színű. (Elég bonyolult vagyok)
Tanulság itt is levonva!

 

Ez egy 40cm-es alátét 

Ilyen szép rügyekkel kerültek cserépbe 

Egy csoport (ezekben az ocsmány cserepekben, de úgyis földbe lesznek süllyesztve) 

Ami meg nem fért ide, azokat csak simán kiültettem a kertbe, kísérleti jelleggel. Ha beválik az a módszer, akkor jövőre csak szabadföldit ültetek (talán). Ez még kiderül majd, mert akkor nem tudnék ajándékozni belőle. Több szaporulat már nem kell. Na, azért még egy narancssárgát befogadnék! Legnagyobb bánatomra előttem vitte el egy hölgy a kertészboltból. 

Ezt a bejegyzést legalább 2 hete kezdtem el, de még csak most jutok el odáig, hogy be is fejezzem.

Pedig időben felkelek, hajnalok hajnalán kidob az ágy. Mégis! Mostanában minden olyan nehezen megy! Öregszem. Csak szöszmötölök mindennel, haragszom is magamra miatta. Persze többet is engedek meg magamnak. Ma is leültem a hintaágyba mikor a derekam odaparancsolt, és élveztem a napsütést, a szinte nyári meleget, és gyönyörködtem a kezem munkájában.
Milyen kevés kell ahhoz, hogy az ember lánya örülni tudjon!

És ez az illat, ami most a kertben van! fenséges!

Nincs időm semmire!

Mindig azt vártam, hogy nyugdíjas legyek, és akkor majd.....  Istenem, mennyi tervem volt! Azt hittem, hogy majd megválthatom a világot..... Na és, ehelyett mi van! Állandóan el vagyok maradva valamivel, semmi nincs jobban rendben körülöttem, mint amikor dolgoztam. Akkor mindenre volt időm: gyerekekre, kertre, mosásra, főzésre, takarításra, még vásárlásra is munkából hazafelé jövet, és ott volt még a munkahely is, ami ugye megint 100%-os bevetéssel működött. Mellette még esténként, ill. éjszakánként futotta az erőmből a másnapi felkészülésre, javításra,  olvasásra is. Most meg?! Ezt inkább le se írom! A napom nagy részét a néma  jajgatás tölti ki! Azért igyekszem ám nem hagyni magam! Erre ott vannak ehhez segítségül a kertben szétrakott műanyag székek, hogy ne kelljen sokat menni amíg le tudok ülni (Nem is tudnék!) Lehuppanok egy kicsit, üldögélek, aztán megint nekiveselkedek a következő feladatnak. Hááát, ezért nem haladok én semmivel úgy, mint hajdanán..... Régi szép idők!
Újabban még a blogomra sincs időm, mert estére, amikor tudnám csinálni, már erőm nincs. Ráadásul a szemem sem az igazi, azt is kímélgetném a monitortól. Csak olvasgatom a mások bejegyzéseit, csodálom az energiájukat, és kalapot emelek a törekvő fiatalok előtt. A fotózásról már nem is beszélve! Sokszor azon is elmúlik a dolog, mert a kertben jut eszembe a fényképező gép, de azért meg be kellene menni. Áh, inkább nem! Majd! "Ej, ráérünk arra még!".... aztán csak azt veszem észre, hogy már nem is aktuális a dolog.
Azt mondanám, hogy "Ne öregedjetek meg!" Mégsem mondom, mert akkor mi lenne! Megvannak az öregkornak is a maga szépségei, csak egészség legyen hozzá. Ezért inkább azt mondom, hogy vigyázzatok az egészségetekre, hogy szép idős korotok legyen!
Nemrégen olvastam Erdélyi József gyönyörű versét és most eszembe jutott megint, és nagyon ide illőnek, ill. a hangulatomhoz illőnek érzem

Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám;
sárgarigó fütyölt a fán.
Sárga rigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó;
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.

Jó lenni nagynak, kicsinek,
mindennek és mindenkinek,
sárgarigónak legkivált,
nagy kertben élni nyáron át,
fenyőre szállni rangosan,
fütyölni szépen, hangosan,
hirdetni vígan szerteszét,
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.

Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a nap;
megyek magas fenyők alatt
kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó,
de halni szebb, de halni jobb,
s én mosolygok és meghalok. (még nem szeretnék)

Néhány szépséget azért hozok a kertemből is, a fenyők alól:

 

Még néhány nap és virágba borul 

 

 

 

Az első tulipánom az idén 

Neki se sok kell már! 

 

 

Retek hagymával 

Spenót