Mindig is a kedvenceim közé tartoztak a muskátlik, de az idén tavasszal sikerült jócskán megtizedelni az állományt. Hiába teleltek át szépen, tettem róla hogy ne maradjanak meg. Nagyon korán kiraktam őket a pincéből, és egy váratlan fagy a nagy részét elintézte. A szomszédasszonyom felkínálta ugyan, hogy ad az övéiből, de visszautasítottam. Akkor úgy gondoltam, hogy ez egy jel volt a cserepesek csökkentésére, amit akkor el is fogadtam.
Persze ez az elfogadás, belenyugvás nem tartott ám sokáig, csak addig amíg elém nem kerültek a piacon a szebbnél szebb példányok.
A legnagyobb meglepetés ám mégis az Öcséméktől kapott példány(ok) volt(ak). Én ekkora muskátlikat még nem is láttam! És az a virágözön rajtuk!
Ezt én kaptam a névnapomra. Állítrólag még tovább fog nőni. Rajtam ugyan nem múlik, mert adok nekik egy kis jóféle lombtrágyát a cél érdekében.
Ezt meg Barnus kapta ugyan a keresztapjáéktól, de mivel ők nem tudnák hová tenni ezt az óriás példányt, így majd visznek az én kisebbjeimből helyette. A virágból újabb bimbók bújnak elő. Csodás példány! Már találtam is helyet neki ideiglenesen is, a teraszon. Teljesen beborítja az asztalt, ezért ha elmúlnak az esős napok, akkor a petóniák helyére kerül a fenyőrönkre, a bejárathoz.
Még megemelni is elég, de nemcsak a terjedelme, hanem a súlya miatt is.
Őket vásároltam elsőként a tavasszal, hogy a kerti ház zöldjét egy kicsit feldobják (No meg az én hangulatomat is). 4 tövet vettem a kedvenc virágosomtól és ezt az angol muskátlit ajándékba kaptam tőle. Nagy kedvenc lett, és igencsak jól érzi magát nálam.
Az első képen lévők is idei szerzemények, jó komposztos földbe átültetve. Meg is hálálják! A pince ablakban lévők a régiek közül maradtak meg, őket az ablak megvédte a fagytól.
Nagyon szeretem a félfutókat és a tavaly nagyon kedvelt lilák helyett vettem. Megmaradtak ugyan azok is, de még nem virágoznak, most térnek még csak magukhoz.
Ők is újak.... Lehet majd válogatni belőlük a nagy bordó helyett...
... és néhány a régiek közül.