A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Balaton. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. május 3., szerda

Egy kis Balaton...

... is belefért a barangolásunkba.
Gondoltuk, ha már a közelében járunk, akkor nem hagyjuk ki mi sem a szezonnyitást.  Első utunk Hévízre vezetett. Nem is bántuk meg, mert a park most pazar látványt nyújtott, a tulipánvirágzást sikerült teljes pompájában elkapnunk. Mikor legutóbb itt jártunk, akkor a milliónyi Pistike virág sok színben nyűgözött le bennünket.
Csak a kerítésen kukucskáltunk be, mert nem hoztunk magunkkal fürdőruhákat. Anno itt szerettünk fürödni, ebben a csendes kis sarokban.
... meg ami még belefér egy napba. 
Először Hévíz felé vettük az irányt.
Rengetegen sétáltak, fotóztak, de ennek ellenére olyan csend, nyugalom volt végig a sétányon. Örült a lelkem! Régen M-Tapolcára jártam ki tulipánt csodálni, de ez még azt régi-régi Tapolcát is felülmúlta.
Itt még azt gondoltam, hogy csak ennyi tulipánt fogok látni. Igyekeztem is megörökíteni őket. Ezek a rózsaszínűek csodaszépek! Ilyen nekem jelenleg csak 1 tő van a kertemben, de lesz még ősszel több is.
 
Muszáj volt megörökíteni őket!



 
Le kellett ülni egy kicsit pihenni és csodálni, csodálni, csodálni! 
Azt az egyet nem értem meg (más frekventált idegenforgalmi helyenen sem), hogy miért kell engedni a különböző árusoknak, hogy a legszebb helyeken állítsák fel a sátraikat, bódéikat. Közelről nem is fotóztam őket, mert csak felbosszantottak vele. Lehet, hogy nincs igazam, de engem zavar....

 
A hévízi séta után átmentünk Keszthelyre. Hallottuk, hogy most van a szezonnyitás, nem akartunk lekésni róla! Hiányzik a víz, a tenger, pótoltuk a magyar tenger látványával.
 
A Helikon Hotel melletti (vagy mögötti) büfében megebédeltünk és onnan csodáltuk a békés Balatont, hallgattuk az enyhén hullámzó víz csobbanását. Imádom hallgatni! 
A visszafelé úton megnéztük a nagykapornaki plébániatemplomot, mert akárhányszor erre jártunk, vonzotta a tekintetünket a dombtetőn, hívogatott bennünket.Amikor a neten rákerestem, akkor láttam a leírásában, hogy ez a "szárazföldi Tihany". Építészetileg, elhelyezkedésében és történetileg is hasonló, mint a tihanyi bencés apátság. Mégis nagyon sokan vagyunk, akik erről még nem is hallottak.
Ilyenkor kicsit elszégyellem magam, hogy mennyire nem ismerjük kis hazánk nevezetességeit! 
Fura az elhelyezkedése, hogy a főbejáratot hátulról lehet megközelíteni (Nem is ezt használják bejáratként) és erről az oldalról van hozzáépítve lépcsőzetesen valami borzadály melléképület. Elgondolkodtató, hogy kik és miért engedték! 
A kulcsot az Idősek Otthonából kértük el, hogy belülről is megnézhessük.