Advent

                                       

Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés.
Rájövök ismét - tán ezredszer -, hogy szépen élni gyakran túl kevés.
Szeretni szóban és tettekben, hinni, remélni szüntelen.
Táplálni kell mosollyal, öleléssel, hogy emléked hibátlan legyen.

Most visszarepülök gondolatban gyermeki önmagamba újra …
Látom, amint kályha mellett nagyanyám fagyos lábujjamat gyúrja.
Hársfateát tölt poharamba: „Idd meg! Nem fogsz fázni majd!”
Átmelegedett testem, valóban s én azt hittem a tea tette azt.

Ma már tudom, tőle volt meleg. Ölelés, szeretet, gondoskodás,
ezek voltak mitől az a „jó” a testem és lelkem járta át.
Ez adta azt a boldog érzést, mi ma is rám tör, ha a múltba révedek.
Hiánya - így advent idejében -, fájón kéri vissza az elmúlt éveket.

Emlékszem a finom illatokra, ami a konyhát járta át,
mikor sült a finom mézes, és a lágyan foszló mákos kalács.
Arca piros volt az izgalomtól, mikor a szobába engedett,
csilingelt egy üvegpohár szélén: „Itt az Angyalka! Megjelent!”

Futottunk mind a fenyő köré, ámultunk, örültünk nagyon.
Ezt a boldog érzést gyermekeimnek minden karácsonykor átadom.
Már sokadszor töltjük el nélküle a karácsony szent ünnepét,
de lelkemben ott mosolyog képe, ahogy átöleli a gyermekeit.

Mert az ünnep attól sokkal szebb lesz, ha gyertyafényben rá emlékezünk.
S tudom, onnan fentről ő is nézi: Ugye mindenkit szeretünk?
Jusson szép szóból bárkinek! Simogató, ölelő kezekből,
mosolytól csillogó szemekből áradó tűz gyújtson fényeket!

Muzsika szálljon a gyermek kacajból, áhítat járja át a lelkeket!
A szeretetet, mit tőle tanultunk naponta adjuk át mindenkinek.
Drága Advent köszöntünk, Lelkünk téged epedve várt,
Hajnalfényed közöttünk hintsen szerte arany sugarát.


                                   / Szivünkböl és Erzsébet Kállai / 

https://www.youtube.com/watch?v=OoU-SE0ad1M&index=30&list=PLGdW1M6X4KYlonO1FYZCcMLCE_yxqO_vL


Boldog, békés, szetetteljes adventet, örömteli készülődést kívánok!

Novemberi napsütés

Csodálatos tavaszias, napsugaras őszi napokat kaptunk ajándékba.

Nem lehetett ezeket a napokat nem kihasználni, bármi mással foglalkozni, mint a kert. Na, jó, kirándulni is lehetett volna, ha..... 

Élveztük a simogató napsütést, de közben a kezünk sem pihent. Téliesítettünk.  

A leanderek, muskátlik még kint vannak a szabadban, de az alátéteket már kiszedtük alóluk és elmosogatva várnak a téli pihenőjükre.  Ez mind-mind szolgálatban volt a nyáron és a kaspók még nincsenek is itt. Na, ezt kell majd jövőre lecsökkenteni (ha sikerül) 

A kedvenc rózsám a körtefa hegyét célozta meg!

A gesztenyefa ágai már szinte kopaszak, de még mindig szépséges. A levelek a földön várják összegereblyézve, hogy a dézsások téli takarójaként folytassák tovább.

 

A nyuszifül is szép színes takarót kapott 

Kell ennél szebb látvány, mint a lombhullató rodi tarkasága? 

 

A datolyaszilvának még kellene a napsütés, elég sápadtak

 

A fehér vérvirág már bent pompázik

Metszésre várva

Várnai Zseni: Novemberi napsütés

Délben mégis győzött a nap sugárka,

az ősz ködét átfúrta, mint a dárda

s a szürke ködmön fénylő díszt kapott

magára tűzte ékül a napot.

S míg a fénygömb ott tündökölt az égen

én földi porszem megigézve néztem,

olyan volt mint egy óriási mosoly

s szerte foszlott tőle a ködgomoly.

Így harcol ő a köddel és sötéttel,

s mikor a föld elfordul tőle éjjel,

ő akkor is ott virraszt őrhelyén,

s rést vág az egek sötét függönyén.

Ó, jól tudom,hogy nem miattunk fénylik,

de a gyümölcs, mégis csak nékünk érik,

belőle árad minden, ami élet:

a kezdettől változó őstenyészet.

Tudom,de mindig újra megcsodálom,

mikor áttör a ködlő láthatáron,

tavaszidőn dicsfényben tündökölve,

s ősszel,mikor búcsúzva néz a földre. 

Halottak napja (Emlékezés drága halottainkra)

https://www.youtube.com/watch?v=pKqqovookN0

Úgy múlik el az életünk: Emlékezünk,emlékezünk.
Egy régi dal, egy régi kép eszünkbe jut, szívünkbe tép.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.

Elillant rég a nagy varázs.Ifjúságunk hunyó parázs.
Álmaink lásd eloszlanak, hő vágyaink szétfoszlanak.
Nem marad meg már más nekünk:Emlékezünk, emlékezünk.

Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák
Gyermekkorunk hívó szava: Holvagy fiam? - s te hol vagy mama?

Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Egy régi bál, egy régi tánc,
Mindegy mi volt, semmit se bánsz.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.

Örvénylik múltunk mély tava
Nincs nyár heve, csak tél hava.
Csitult a láz, elmúlt a tánc,
Szemünk körül már több a ránc.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk..

Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák.
Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam? - s te hol vagy mama.

Az életünk így múlik el, s ha jő a nap, hogy menni kell
Elhal szavunk, elhal dalunk, megszülettünk, hát meghalunk.
De míg vagyunk emlékezünk. Így múlik el az életünk.

Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák,
Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam?- s te hol vagy mama? 

https://www.youtube.com/watch?v=1qXeFBW46r0 

Őszi szünet (képekben) Hajdúszoboszlón