Olyan jó nosztalgiázni, ezért is terveztem el, hogy a régi nyarak emlékeit megörökítem itt is. Nem könnyű, mert régen, amíg nem volt digitális fényképezőgép, csak papírképeket készítettünk a nyaralásainkról, az pedig kicsit munkaigényesebb lenne "átdolgozni" Így maradnak egy ideig a "digitalizált" emlékek.
Több utazási irodától is kértem hírlevelet, a tunéziás fórumot napiszinten látogatom...., ezért mindig naprakész vagyok Tunéziát illetőleg. Egyik reggel mikor megnéztem a levelesládám, hihetetlenül pislogtam a TR hírlevlére. Nem akartam hinni a szememnek, hogy július elején 30000Ft-ért AI ellátással van a hőn áhított Mahdián szuper last minute út. Annyira szuper volt, hogy csütörtökön reggel láttam meg, és pénteken délután már indulni is kellett. Húúúúú, még most is elfog valami különös izgalom ha visszagondolok rá! Mindig azt mondogattam, hogy én másnap is indulnék, nem fogna ki rajtam, csak mehessek. Hát most ez bejött! Nem volt egyszerű menet! Először is a férjemet meggyőzni. Ez volt a legnehezebb talán. Nem is akarta elhinni, meg ez a gyorsaság neki sok.
Alig vártam, hogy 8 óra legyen, rögtön hívtam az ismerős utazási irodás ismerőst, hogy rögtön foglalja le nekünk (ha egyáltalán létezik még rá hely), már indul is a férjem befizetni. Innentől kezdve felgyorsult minden! A férjem intézte a befizetést, transzfert, biztosítást, pénzváltást. Nekem a gyerekek beszervezése jutott, no meg a csomagolás. Ez a csomagolás egy érdekes dolog! Egy félóra alatt is el tudok készülni, mert mire van ott szükségünk. Néhány póló, nadrág, fürdőruha, fehérnemű, gyógyszerek... ez mind semmi! Szekrényajtó ki, bőröndbe be! Megy ez már nekem! Na és, mi van ha itthon marad valami? Semmi! A lényeg legyen ott, a fürdő cucc és néhány könnyű pamut ruha, kényelmes cipő vagy szandál a kirándulásokhoz.
Van ebben ám jó dolog is, mert hipp-hopp ott legyek ahol szeretnék. Ez pedig most nem volt más, mint Mahdia!
A pénteki transzfer, mivel későn foglaltuk le, jóval korábban vitt fel bennünket a reptérre, várni kellett kb 3 órát a becsekkolásig. Onnan már gyorsan pörögtek az események. Rácsodáltunk az "új" repülőtérre, hogy milyen csodaszépre, világszínvinalúra varázsolták az egészet.
Az út a szokványos volt Monastirig, onnan egy kicsit hosszú volt az út Mahdiáig, de kibírható volt. A hotelben az euro megtette a hatását, egy kellemes, csendes szép szobát kaptunk.
Megvirradt, nézzünk csak egy kicsit szét a kertben és a parton! Foglaljunk napágyat, napernyőt!
A reggeli ébresztőt ő tartotta nekünk
Ez valami csoda! Mikor fog az enyém így virítani?! Tudom a választ, de nem árulom el.
Minden reggel így takarítják a partot
Árusok a parton, de nem szabad nekik közelebb jönni a szálloda vendégeihez, mert az őr rögtön elküldi őket
A szálloda mellett egy szabadstrand van. Nagyon szerettem nézegetni őket, a szokásaikat, a nők fürdőruháját. Nekem nagyon tetszik. Olyan árnyékolókat készítettek szinte pillanatok alatt.
Kicsit távolabb tőlünk hétvégén
A vendégszeretetük, kedvességük, közvetlenségük nekünk egy kicsit szokatlan. Mindig kedvesek, mosolyognak. Egy érdekesség. A lugas szőlőinek törzsét szerettem volna megörökíttetni a férjemmel, mert ilyet még soha nem láttam. Leültem a padra, és magyaráztam neki, hogy a szőlő a lényeg, arra koncentráljon a fotónál. Akkor a semmiből ott termett egy kis pincérsrác, és pillanatok alatt a hajamba tűzött egy szál virágot. A férjem lélekjelenlétének köszönhető, hogy meg tudta örökíteni. Pedig ő még egy dinárt se kapott előtte, nem azért tette.
Szőlő törzse közelebbről
Érdekes módon itt az alkalmazottak sem voltak olyan pénzéhesek, mint ezt a másik szállodánál tapasztaltuk.
Az étteremben teljes mértékig önkiszolgálás volt, még az italokból is.
Eddig a körforgalomig hozott a taxi, először itt néztünk körbe
A centrum szökőkútja, ami éppen nem működött ottjártunkkor
A múzeum elől fotózva a körforgalom
A medina bejárata Szkifa el Khala az "érkezési oldalról" fotózva
A Szkifa el Khala bejárata melletti múzeum
A medina bejárata előtt
és alatt (Tunézia egyik legszebb, leghosszabb erődkapuja)
Ilyen üresek voltak az utcák, minden üzlet zárva volt még. Nagyon furcsa, meglepő volt, hogy amikor találkoztunk valakivel előre köszöntek nekünk. Ez a kisváros annyira barátságos, vendégszerető, igazán a szívünkbe lopta magát.
Séta a szűk utcácskákban, ami nagyon varázslatos volt a reggeli órákban
Távolban a tenger
A nagymecset bejárata
A mecset mellett mentünk ki a tengerpartra
Ilyen csendes kis utcácskában haladtunk az erőd felé
Itt az erőd bejárata előtt már meg kellett pihenni, nem volt elég az emelkedő, de a nap is egyre jobban tűzött.
Amikor az erőd mellett felértünk a domb tetejére, csodálatos látvány tárult elénk! Jobbra Mahdia
Balra a végeláthatatlan temető, a végén az Afrika-fokkal
Ezzel a különleges növénnyel volt tele a temető
Fatimida kori falmaradványok
Innen még visszanézünk, mielőtt megkerülnénk az Afrika-fokot
Utolsó visszapillantás
Sikeresen megkerültük az Afrika-fokot, és a távolban valahol ott van a mi szállodánk is.
Ébredezik a város. Vagy ők is kirándulók lennének?
Ők már gondoskodtak a mai ebédről!
Mire visszatértünk a medinába, már kezdtek az árusok is kipakolni.
Itt megpihentünk egy kicsit a vásárlás előtt.
Megvan a zsákmány!
A szállodához a transzfer délután 2 órára jött értünk. Addig még délelőtt fürödtünk egy jót, szerencsére a szobákat csak délben kellett elhagyni.
Útban hazafelé