Már tegnapelőtt is rá tudtunk lépni a földre, még akkor is ha a cipőnk jól meghízott a sártól, de már nem várhattam tovább a rózsák meg a hortenziák metszésével. Tegnap meg az ősszel elmaradt szeder metszése volt napirenden, meg az ide-odakapkodás, mindenből egy kicsit elve alapján. Alig bírtam betántorogni a kertből. Nem érdekes, mert minden napra van valami örömforrás is!
A bőrlevél kezd alakulni, kukucskálnak a bimbói
Imádatom! Az idén nem lesz rajta sok virág, csak hozza az új hajtásokat, nyúlik fölfelé. Jól visszavágtam és ledugdostam a gallyait, hátha meggyökeresedne.
A pünkösdi rózsa és a babérhanga is szépen bimbósodik
A krókuszok egy részét agyonnyomta a hó, elfagytak, még gyönyörködni se volt időm bennük
A kőszegi kankalin is szeret engem! Nem győzöm csodálni!
Itt pedig már a jövő ígérete! Megajándékoztam magam....
Ők a tavalyiak, feltöltésre várva
A legjobb madáretetőnk a törött alátét! Imádom ezt a kis vörösbegyet, igazi családtag lett. Jönnek ide meggyvágók, kis cinkék is, de az utóbbiakat képtelenség fotózni