Lehet hogy nagyon meg fogom még bánni, de most úgy gondolom hogy nem. Persze nem elég úgy gondolni, talán kicsit "bátortalanabbnak" kellett volna lennem.... talán.
Meg tudom ám magyarázni a bizonyítványom! Meg ám! Abban nincs hiány.
Először is áttanulmányoztam az időjárás előrejelzést,és ha nem tévednek, akkor ezt a kis mínuszt ki kell bírni nekik.
Másodszor pedig már régóta bizseregnek az ujjaim, érzik a tavaszt. (főként az ízületeim)
És most jön a fő ok, minden "bátorságot" előidéző tény. Tegnap nagyon oda kellett férkőzni a kisházban lévő polchoz, ami rendesen el volt barikádozva a teleltetésre behurcolt növényekkel. (Csaba előző nap nem kis bravúr árán tudta onnan kiszedni a szerszámait)
Gondoltam egy merészet, mivel jó idő is volt, a 4 nagy leandert kihúztam a kisház elé, hogy biztosítsam a jó hozzáférést. Rögtön meglocsolgattam, szemrevételeztem őket, körbe jártam, gyönyörködtem bennük, vizsgálgattam őket, simogattam a szemeimmel, mert szépen teleltek. Az eső is elkezdett szemerkélni, és bizony jót tett nekik, éledtek tőle.
Nem is tettem vissza egyet sem, mert elég enyhe volt az éjszaka.
Ma délelőtt aztán csoda történt. Az én párocskám, akinek máskor többször is meg kell említeni, hogy tavaszodik, kikívánkoznak a növények....... Most ő találta ki, hogy ki lehetne hozni a többit is, ő kihozza.
Hozzá is kezdett, egykettőre végzett velük. Aztán jött a még nagyobb csoda, felajánlotta hogy kihordja a pincéből is többi leandert. Na, ez aztán nem egyszerű munka! A rossz vállával felcügölte az összes nagyobbacska példányt is, csak a kisebb, jobban féltettek maradtak még a pince melegében.
Íme a csoportkép róluk:
Közel egymáshoz, ha esetleg takarásra lenne szükségük
A másik csoport közel a ház falához, az ablakban pedig a segítség
Jelenleg 22 példány van kint. én meg csak imádkozom, hogy ne legyen semmi bajuk.
A kis datolyaszilvát is fel kellett hozni, mert ugyancsak hajtani kezdett a melegben. Neki is szüksége van már a napfényre, mert ilyen sárga hajtásokat hozott. Igaz, őt azért éjszakára nem mertem kint hagyni!
Itt pedig a meglepetés! Mindig kitördelem a jövő évi bővebb virágzás reményében az elvirágzott szárakat a rodikról, hogy ne szívják fölöslegesen az anyanövényt. Néhány azonban elbújt a levelek mögött és szépen beérlelte a magokat. Persze hogy ki kellett próbálni, hogy mennyire csíraképesek. Nem látszik a fehér papírtörlőn, de szinte mindegyik hozza a csirát. Ma a nagyobbakat már a palántanevelő tálcába ki is pikíroztam. Jöhet a hajrá!
Mircike segítene, Folti meg inkább csak sütkérezik a napon.
Tavasz bent